Milyen (szellemi tulajdon)jogok léteznek adat(bázis)ok esetén?

Amikor adat(bázis)okról beszélünk, először különbséget kell tennünk az adatbázis struktúrája és tartalma között (mi az “adatok” kifejezés használatakor az adatbázis tartalmát értjük). A strukturális elemekbe tartoznak például a mezőnevek és az adatmodell – vagyis a mezők elrendezése és egymással való kapcsolata.

Egyes jogi rendszerekben elképzelhető, hogy az adatbázisok strukturális elemei szerzői jogi védelem alá esnek (részben attól függően, hogy a struktúra létrehozása milyen szintű “kreativitást” vett igénybe).

Azonban, minket főképp az adatok érdekelnek. Amikor “adatokról” beszélünk, némileg óvatosnak kell lennünk, hiszen a szó nem különösen pontos: jelenthet több, vagy akár egyetlen elemet is (például, egy bibliográfia egyetlen bejegyzését, egy koordinátát, stb.), vagy egy nagy gyűjteményt is (pl. az adatbázis teljes anyagát). A félreértések elkerülése érdekében a “tartalom” szót célszerű az egyes elemek, az “adatok” szót pedig a gyűjtemények jelölésére használnunk.

A szövegektől, zenéktől és filmektől eltérően az adatok jogi helyzete jelentősen különbözik az egyes országokban. A legtöbb jogi rendszer azonban biztosít bizonyos jogokat az adatok számára (gyűjteményes formában).

A különbségtétel az adatbázis “tartalma” és a gyűjtemény között különösen fontos a tényszerű adatokat tartalmazó adatbázisok esetén, mivel egyetlen jogi rendszer sem ruház fel senkit monopóliummal az egyes tények (a “tartalom”) felett, de gyűjteményes formában erre van lehetőség. Példaként képzeljünk el egy egyszerű adatbázist, amely az egyes anyagok olvadáspontját tartalmazza. Habár az adatbázis maga jogi védelem alatt áll, és nem teszi lehetővé mások számára az engedély nélküli hozzáférést, újrahasznosítást vagy továbbterjesztést, ez senkit sem akadályoz meg abban, hogy kijelentse, Y anyag Z hőmérsékleten olvad meg.

A védelem formáját két részre oszthatjuk:

• Összeállításokra vonatkozó szerzői jogok
• Sui generis jog az adatgyűjtemények esetén

AMint korábban hangsúlyoztuk, általános szabályok nincsenek, a helyzet jogi rendszerektől függően eltér. Ezért, országról országra kell értelmeznünk a helyi jogi rendszer erre vonatkozó megközelítéseit (amennyiben létezik ilyen).

Végül, célszerű rámutatnunk, hogy jogi védelem hiányában számos (zárt) adatbázis szolgáltatója képes egy egyszerű szerződés és jogszabályi rendelkezések kombinációja segítségével meggátolni a hozzáférést szabályozó mechanizmusok megkerülését, hasonló eredményeket elérve, mint formális szerzői jogi háttér esetén. Például, egy idézéseket tartalmazó adatbázis szolgáltatója tetszőleges feltételeket szabhat egyszerűen a következők segítségével:

(a) a felhasználóknak jelszóval kell bejelentkezniük. (b) Csak akkor kapnak a felhasználók fiókot és jelszót, ha a felhasználó elfogadja a felhasználás feltételeit.

További információért az egyes jogi rendszerek helyzetének részleteivel kapcsolatba keresse fel a következő hivatkozást: Guide to Open Data Licensing.